Gárdonyi Géza: Két katica-bogár epub
|
Részlet az eKönyvből:
Olvasunk néha csudálatos történeteket, s lüktető kiváncsisággal várjuk: mi lesz ebből? Hát az, hogy az író, mikor már a legzöldebb lehetetlenségbe ragadott bennünket, így szól: »És ekkor, fölébredtem!«
A jámbor olvasó, aki ekképpen falnak vezetődött, nevetve vagy elhülve teszi le az olvasmányt, s a legközelebbi alkalommal, mikor megint attól az írótól kínálkozik valami mulatság, így szól:
- Aha: ez az. De most már nem szed rá: lássuk előbb a végét!
Hát én most, nehogy csalafintasággal vádoljon valaki, előre megmondom, hogy ennek az olvasmánynak is az lesz a vége, hogy a történet hőse fölébred.
Aki nem szereti az ilyen elbeszéléseket, idejekorán átlapozhatja.
* * *
Harminc éves vagyok s erdészet a foglalkozásom. Az idén, őszre vártam, hogy kineveznek főerdésznek; akkor meg is akartam házasodni. Mert az idő múlik s a családfáról hullnak a levelek. Hét testvérem közül magam élek csupán; az apám is meghalt; nincs már más az élők között, csak az édesanyám.
Egy délután az erdőben vagyok, ahol országútat csinálunk. Május tizenharmadika volt ez a nap, de ezt nem a babona kedvéért írom le. Én nem hiszek sem a számokban, sem a jelekben; én egyáltalán nem hiszek semmiben se.
Olvasunk néha csudálatos történeteket, s lüktető kiváncsisággal várjuk: mi lesz ebből? Hát az, hogy az író, mikor már a legzöldebb lehetetlenségbe ragadott bennünket, így szól: »És ekkor, fölébredtem!«
A jámbor olvasó, aki ekképpen falnak vezetődött, nevetve vagy elhülve teszi le az olvasmányt, s a legközelebbi alkalommal, mikor megint attól az írótól kínálkozik valami mulatság, így szól:
- Aha: ez az. De most már nem szed rá: lássuk előbb a végét!
Hát én most, nehogy csalafintasággal vádoljon valaki, előre megmondom, hogy ennek az olvasmánynak is az lesz a vége, hogy a történet hőse fölébred.
Aki nem szereti az ilyen elbeszéléseket, idejekorán átlapozhatja.
* * *
Harminc éves vagyok s erdészet a foglalkozásom. Az idén, őszre vártam, hogy kineveznek főerdésznek; akkor meg is akartam házasodni. Mert az idő múlik s a családfáról hullnak a levelek. Hét testvérem közül magam élek csupán; az apám is meghalt; nincs már más az élők között, csak az édesanyám.
Egy délután az erdőben vagyok, ahol országútat csinálunk. Május tizenharmadika volt ez a nap, de ezt nem a babona kedvéért írom le. Én nem hiszek sem a számokban, sem a jelekben; én egyáltalán nem hiszek semmiben se.
Hasonló termékek